Idén tavaszra/nyárra három olyan utazást terveztünk a feleségemmel, amely nyaralásként funkcionál. Az elsőre, mely Finnország és Svédország gyönyörű tájaira vitt minket, májusban került sor. Második utunk egy gyönyörű magyar vidékre, a Bükk egyik legnevezetesebb településére és környezetébe: Szilvásváradra vezetett.
Már évek óta az a nagy, de egyszerű tervünk, hogy valamennyi hegységünket bebarangoljuk, felfedezzük, magunkba szívjuk illatát és kipróbáljuk esetleges speciális étkeit. Szilvásvárad és környéke valamennyi ilyetén várakozásunkat maradéktalanul kielégítette. Mindehhez kiváló bázist adott szállónk, mely mély alvásokhoz, tartalmas étkezésekhez és - a wellness részlegének köszönhetően - a kikapcsolódáshoz is ideális helyszínként szolgált. A délután, melyet csak a medence, a medence parti nyugágy és a szauna illatos fenyőpadja között ingázva töltöttünk, maradandó emlék. A hotelből minden este, a vacsorát helyre tevő sétára kelhettünk, naplementét szemlélhettünk. Egyszóval kikapcsolódtunk. (A mellékelt fotón én épp a medencében pihenem ki az aktuális szaunázást.)
Szilvásvárad, mondhatni, a lovak köré épült. Pedig a Bábolnáról áttelepített lipicai ménes alig hatvan éve éli csak mindennapjait a Bükk gyönyörű tájain, fennsíkjain, vagy a városi lovardában. (Érdekesség, hogy a kancák és a mének egymástól 22 kilométeres távolságra kerültek elhelyezésre, ez ugyanis a minimum ahhoz, hogy, ha "love is in the air", a fiúk ne csámborogjanak el, s kutassák fel a lányokat.) Rendkívül színvonalas a szilvásváradi lovardában elhelyezett szekérmúzeum, érdekes élmény az ugyancsak ott tartott vemhes nőstények istállója, a videós vetítés pedig majdnem minden kérdést megválaszolt, mely felmerült bennünk a ménest illetően. Amire viszont nem tért ki a felvétel, azt minden elképzelhetőnél mélyebben elmondta nekünk egy úr, aki a mének istállóinak felügyelője volt. Hogy a fiúk táborában ki a vezér és az alvezérek. Mi van akkor, ha egy lovat kiválasztanak eladásra, s ekkor hol kell tartani. Évente átlagosan hány csikó születik, és mi lesz a sorsuk. És a sort még folytatni lehetne.
A Bükk eme része kirándulásra is kiválóan alkalmas: a Szalajka-völgy, az ősemberbarlang (a mellékelt fotó épp ezen a túraútvonalon készült), Istállóskő, a szilvásváradi kilátónak helyet adó hegytető, és természetesen ide sorolhatjuk Lillafüredet is. Nem mondom, a lillafüredi kisvasút viteldíját a Deutsche Bahn is megirigyelhetné, ám a végállomáshoz közel működtetett pisztrángos étterem mindenért kárpótolt. (Engem, mert én odavagyok a halétkekért, Franciskának csak sült krumpli jutott.) Nem mellékesen a hely és a teljes utazás varázsát a minden napra jutó halétkek is növelték. Az egy hétre jutó halfogyasztásom (pisztráng, cápa, harcsa, süllő és tengeri halfilé) azt hiszem minden addigi átlagot meghaladt. (Talán csak finn útjaim képesek ezzel felvenni a versenyt.) Szilvásvárad további kalandokkal vár: ezek csúcsa a kalandpark. No, valójában nem nyújt annyit, mint a turkui Flow Park, melyről épp
májusban számoltam be, de így is pár órás elfoglaltságot jelentett és izzasztó bűvészmutatványokat eredményezett.
Egy szó mint száz: Szilvásvárad - visszajövünk még!
(UI: még egyszer köszönet Béla cimborának a hasznos tanácsokért a programot illetően!)
