Kevés időből a legtöbbet

Ez volt nagyjából a mottóm tegnap délután, lévén a konferencia két órás ebédszünetéből nagyjából 75 percem maradt arra, hogy kicsit sétálgassak és a verőfényes napsütést élvezzem Genf azon szegletében, ahol a WIPO székház van. E rövidke túra során láttam az ENSZ palotáját (bár őszintén nem tudom, hogy pontosan milyen palota volt ez, bár idegenvezetős túrára lehetett volna menni, és a világ zászlói is ott voltak mind, de hát nem vagyok ENSZ szakértő).

Tovább sétálva egy gyönyörű Botanikus Kerthez jutottam, ahol a világ mindenféle növényeit gyűjtötték egybe. Erre még francia nyelvtudás híján is rájöttem. A mellékelt kép a botanikus kert egyik ösvényén készült.

A konferencia végeztével pedig, immáron kellemes utcai viseletbe átöltözve, sétálgattam Genf belvárosában. Itt megtapasztalhattam, hogy nem csak nálunk van szegénység. Egy hölgy ételért kunyerált egy sétáló utcán, de a végén annyira magába roskadt, hogy a kulacsát a földhöz vágta, és leült a hideg kőre... Nem volt szegényke százas, de ez inkább szomorú, semmint vicces.

A mai reggelt pedig egy jó ötlettel indítottam. Vásároltam egy kis reggelit, és utamat egy - már nyáron is megismert - stég felé vettem. Ott leültem egy padra, és a napfelkeltét nézve reggeliztem. A Genf feletti hegy felhőkben úszott, a tavat is belepte a szürke köd, a házak sárgállottak a nap felkelő fényében, és még Vili és a többi veréb is ott csipogott a lábamnál kis morzsákért. Kaptak. Mint ahogy én is erőt arra, hogy ma tovább hallgassam a konferenciát, és aztán nagy-nagy örömmel hazarepüljek.

Napfényes reggel Genfben

A tegnapi repülőút kellemesen és gyorsan telt, mivel azonban szállásomon az internet nem ingyenes, így mellőztem a blogírást tegnap. Azt sejtettem amúgy is, hogy itt, a WIPO székházban majd lesz internet rendesen. Úgyhogy innen, még a konferencia kezdette előtt, röviden összefoglalom első estét és reggeles élményeimet.

Amikor diákszálláson kell, hogy megszálljak, mindig, mielőtt belépnék a főbejáraton, két emléket idézek fel: Montréalt és Helsinkit. Mindkét hely olyan élmény volt, melyek megismétlésétől tartózkodnék. De ez a genfi szálló minden tekintetben kimagasló, bármely korábbi szállásomhoz képest. Úgyhogy ez a része rendben. Reggel, ébredés után kis felfedező körútra indultam. Olyan részre, ahol a nyáron nem jártunk. Mégis, a park, amiben sétáltam, és ahonnan a mellékelt fénykép is készült Genf belvárosibb részéről, gyakorlatilag ugyanazt a kellemes élményt nyújtotta, mint augusztusi látogatásunk. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a napsütés tényleg lélekemelő, és a hőfok is tökéletes, talán még Szegednél is melegebb lesz.

A parktól a WIPO székházig tartó séta is kellemes volt, határozottan jól esett. Hogy persze a program mellett még mire lesz ma idő, nem tudom, de ha bármi kellemes élményben részem lesz még, megírom!

Utolsó reptéri várakozás

Idei utolsó utamra indulok. Több oka is van, hogy ezt fáradtan teszem, kissé talán sok volt már idén a jóból, másrészt a héten nagyon nehéz kiesni (ismét) a munkából, sőt az építkezésre is jó lett volna kijutni. De nem hápogok tovább, lévén a konferencia, amire utazok, témába vágó, érdekes, hónapok óta erre várok. Olyan előadókkal is találkozhatok majd, akiktől eddig csak olvastam. És hát Genf. Nem is olyan rég még ott jártam feleségemmel, bebarangoltuk a szép utcákat, svájci csokira vadásztunk, fotókat készítettünk. Most azért az időjárás is más lesz, de valószínűleg így is kellemes élményekben lesz részem. Ezúttal szinte csak szakmaikban, de azért igyekszek ide is lejegyezni majd néhány érdekességet.