A finnországi Turku városa mellett szakmai útjaim másik klasszikus célállomása a franciaországi Lyon. 2015. szeptember végén immáron hatodik alkalommal látogattam el ebbe a csodálatos - madnem teljesen - dél-francia központba. Az idei oktatási élményeim messze lekörözték bármely korábbi tapasztalatomat, és még ezen felül is hárultak rám szakmai feladatok (olvasni való és találkozók), ám Lyon kulturális és gasztronómiai feltérképezése ezúttal sem maradhatott el.
 |
| Business menü a Lufthansa gépén |
Az utazásom azonban egyből egy meglepetéssel kezdődött, legalábbis a Frankfurt-Lyon útvonalon. Számomra - számos magyarázat ellenére - továbbta is megmagyarázhatatlan, hogy miként került erre sor, ám a Lufthansa a turista jegyemet felfejlesztette egy business osztályos helyre. És bár a lábamnak nem sokkal több hely jutott, a csomagjaim jobban elfértek, és - persze, naná, természetesen - az étel sokkal maradandóbbnak bizonyult. A mozzarella, a lazac, a rákocska, de főleg a fürj mellfilé mind maradandó élményt jelentett. A menüsor már az irodai faliújságomon olvasható, ott is fog maradni.
A Lyonban töltött négy teljes napom ugyanakkor nagyjából egy kaptafára épült fel, ahogy ez lenni szokott. Reggel és délután előadás. Ebéd időben (ami az én esetemben megdöbbentő, két órás időtartalom jelent), illetve az esti órákban pedig a kulináris élmények gyűjtése vár rendre rám. Ezúttal is eljutottam a kedvenc sushi éttermembe, lehetőségem nyílt több helyen is megízlelni a helyben oly bevett, ám mégis oly ízletes lyoni salátát (melyet otthon magam is rendszeresen készítek, persze még erőteljesen tanonc módon), édes és sós palacsinta is landolt előttem, akárcsak egy esetben egy fantasztikus hamburger (nos, kedves amerikai kollégák, mindig van mit tanulni - franciáktól is), ám a kacsamell sem maradhatott el.
 |
Az utolsó óra utaán irány a város
- csak az eső ne jöjjön |
Igen, talán úgy tűnik, és nem is áll oly messze a valóságtól kijelenteni, hogy egy-egy lyoni út alkalmával az élmények csak és kizárólag az ételek körül mozognak. Persze azért nem maradhatott ki, hogy az Óváros sikátorain ezúttal is végig sétáljak, hogy felkapaszkodjak a Lyon fölé magasodó dombra, és letekintsek a Notre Dame templom mellől a városra (és észleljem az ezúttal jól kivehető svájci hegyeket is). Arról nem is beszélve - persze ezúttal is részben a gasztronómia dominanciája mellett -, hogy egy estét eltölthettem a helyi kolléga családjánál, és több órán át kellemes beszélgetést folytathattam velük és a lengyel származású kollégával.
Lyon, mint mindig, ezúttal is kellemes élményt jelentett - és visszavár.
