Az utazás egyebekben hosszú, de kellemes volt. Pestig aludtam, mint a bunda, aztán - jó magyarosan - a vonat a Keletiből kiérve lerobbant 40 percre. Ebből csak 20 percet sikerült behoznunk Salzburgig, úgyhogy lekéstem a csatlakozásomat. Köszönhetően azonban annak, hogy egy ugyancsak a vonaton utazó magyar lányt kisegítettem (lévén rossz vonatjeggyel szállt fel, pénze meg nem volt, hogy jó jegyet vegyen), a Salzburgba elé érkező párja - az 50€ leszurkolása után felajánlotta, hogy elvisznek Kitzbühelbe. Így történhetett, hogy még a lekésett vonatnál is hamarabb értem ide, s így maradhatott bőven időm a nyitóvacsora előtt egy kis izomlazításra.
A vacsora fenséges volt, valószínű így lesz ez a következő napokban is. Nehéz lenne megmondani, hogy mi tetszett jobban, a chillis tésztaágyon felszolgált királyrákok, vagy a fűszeres krémleves lazaccsíkokkal, esetleg a sajt- és salátabár. Mindenesetre a téma a Facebookon is megmozgatott néhányakat.