Back to Toledo

Három év után visszatérni Toledóba, Szeged testvérvárosába, egyetemi partnerünkhöz, jó érzés. Ám a tény, hogy ezúttal minden eddiginél sűrűbb program elé néztem, különösen igalmassá tette idei amerikai utam első állomását.

Az utazás részleteivel, a londoni és a chicagói reptéren történő rohanásokkal senkit nem akarok untatni. A lényeg, hogy némi reptéri rohangálást követően végül rendben, elviselhető fáradtság mellett megérkeztem Toledóba. Kedves vendéglátóim finom vacsorával vártak, akárcsak valamennyi további este alkalmával.

Baseball a Mud Hens stadionjában

Szombaton ismét lehetőségem nyílt, hogy egy bevásárlás erejéig felkeressem a belvárosban felhúzott őstermelői piacot (Farmers' Market), ahol a másnapra, közel húsz fő részvételével tervezett vacsorára gyűjtöttük össze a legfontosabb hozzávalókat. Sikerrel. De erről majd a következő bekezdésben írok. Az első teljes napnak azonban mégsem ez volt a legfontosabb része, hanem az estére tervezett baseball mérkőzés. A helyi Mud Hens nem tartozik az erős csapatok közé, ez ki is derült a mérkőzés során, mégsem cserélném el semmire a lehetőséget, hogy végignézzek egy hamisítatlan "amerikai kulturális eseményt": a lelkes szurkolókat, az alkalmasint táncra perdülő szervezőket, a pattogatott kukoricát, vattacukrot és italokat hangosan kínáló árusokat, a baseball labdáknak a szünetekben a közönség közé történő dobálást (nekem egy se jutott), vagy épp a hamisítatlan (bár nem túl finom) hot-dogot.

Fotó: Elisabeth Balint

Mégis, ennél is sűrűbbre sikeredett a vasárnap. Délelőtt vendéglátóimhoz kedves ismerőseik érkeztek brunchra, ahol én is beszálltam a főzésbe. A lazacos és a spárgás pite fantasztikusra sikerült, kértem is receptet róluk. Ugyanakkor már délelőtt hivatalos voltam a 41. Birminghami Magyar Fesztiválra, ahol sok más díszvendég mellett nekem is jutott egy hely a St. Stephens templom lépcsőin, és angolul - illetve egy mondat erejéig magyarul - köszöntöttem az egybegyűlteket. (A magyarul felhangzó hangos "köszönjük" válasz különösen jól esett.) A lehetetlenre vállalkozva igyekeztem a legtöbbet elfogyasztani ezt követően a szervezők által elém tárt fesztiválos ételek közül. Nem mondom, hogy teljes sikerrel, volt, ami megmaradt, ám ezzel együtt is nehéz volt ellállni a helyi csirkepaprikásnak és a töltött káposztának.

Ben Davis társaságában

A fesztivál helyszínéről egyenesen az esti vacsora helyszínére indultunk. Korábban is lelkesen vállalkoztam arra, hogy a szegedi angol nyelvű jogi képzésre hozzánk látogató professzorokat megvendégeljem egy magyar vacsorával. Idén ez az étel a sült kacsa lett. Tizenöt kacsa adta életét azért, hogy mindenki jól lakjon, és számtalan zöldséget szüreteltek le számunkra, hogyg elkészüljön a négy fogásos vacsora (melyet két öntettel egészítettem ki). Sajnos, nagy probléma, de az ételekről fotó nem készült, így nehéz az állításomat bizonyítani, de még hétfőn is azt hallottam vissza, hogy mennyire jól sikerült minden. Kedves ismerősökkel azért még így is sikerült pózolni egyet, ahogy az a képről látható is.

Fél perc hírnév

A toledói szakmai és szabadidős programjaim közül, mely az új toledói dékánnal folytatott beszélgetéstől, kollégákkal elköltött ebéden át az egyetem megbízott (ideiglenes) rektorával történő találkozásig terjedt, nehéz lenne bármit is kiemelni. (Az előadásom részleteivel, és az egyébként hihetetlenül kellemes élményt jelentő csoportom méltatásával nem untatok senkit.) Ám mégis, nem lehet megkerülni, hogy az élre kínálkozzon az Észak-Ohio-i Szövetségi Körzeti Bíróságon tett látogatásom. Ennek keretében ugyanis négy bíróval is lehetőségem nyílt beszélgetni, végigjártam a tárgyalótermeket, fél percre még én is szövetségi bírónak érezhettem magamat. Mindezeket megkoronázandó egy fantasztikus ebédre is meginvitáltak az egyik kedvenc éttermükbe, a magát görögnek kikiáltó Giorgio's-ba. A lágyhéjú tarisznyás rák mindent vitt.

Egy szó, mint száz, amikor ezt a bejegyzést közzéteszem, gyakorlatilag végetér az eddigi talán legmozgalmasabb toledói utam. Igaz, pillanatokon belül továbbutazok a Kentucky államban található Louisville városába, amely újabb kiváló élményeket garantál számomra.