2012. május 26., szombat

Social networking in Turku

Ahogy azt vártam, a turkui út második fele a sűrű programokkal telt el. Konferencia, majd egy pihenőnap. Mindeközben sűrű kapcsolatépítés, illetve -ápolás. Mindez csodálatos helyeken, kedves emberek társaságában és persze kiváló ételekkel megfűszerezve.

Csütörtökön és pénteken életem eddigi egyik legjobb konferenciáját ültem végig. (Senkit nem kényszerítek erre, de ha esetleg érdekli, íme a szakmai összefoglaló.) Mikor épp nem a szellemi tulajdonvédelem érdekes témáit boncolgattuk a szekcióüléseken, akkor a szünetekben kávé, tea vagy víz mellett, illetve ebéd közben mindenféle finom fogás mellett beszélgethettem érdekes és kedves emberekkel. Társadalmi szempontból nézve persze a két napos rendezvény csúcspontja a két vacsora volt.

Az első vacsora vendéglátójaként a turkui önkormányzat a város kezelésében álló, több mint száz éves Suomen Joutsen (Finn Hattyú) fedélzetére invitált minket. Az önkormányzat képviseletében egy kedves hölgy, illetve a városi "főjogász" (amolyan jegyző féleség lehet) köszöntött minket, akik szíves vendéglátását Jukka Mahönen dékán nem győzött meghálálni. A vacsora során hosszú ideje nem látott kedves kollégákkal nyílt lehetőségem újra beszélgetni. A képen látható (balról jobbra) Llew Gibbons és Bruce Kennedy egyaránt a szeged és toledói jogi karok közötti kiváló együttműködés keretében juthatott el kis hazánkba, legutóbb pedig már majdnem két éve találkoztunk Toledóban (amikor egy kis közös kirándulást is szerveztünk).

A pénteki vacsorára ugyancsak úszó éttermen, a Cindy hajón került sor. A zsibongó teremben szabad ültetéses rendszer működött, így ezúttal egy kedves régi turkui ismerős (Daniel Acquah, aki 2010 során még a hallgatóm volt) és két új emberkével kerültem hallótávolságba. És az együtt eltöltött három óra, valamint a krémlevest, lazacot és sült almát, valamint ízletes dél-amerikai vörösbort felvonultató vacsora alatt témák sokaságát jártuk körbe. Élmény volt hallgatni, hogy miként vélekedik a finn, az amerikai a ghánai és a magyar ugyanazon kérdésről. (Kedves Google, ki e blogot is fenntartod, nem mondom el, rólad milyen véleményt alkottunk mi négyen.)

Végül eljött a szombat, mely a szabadság és a pihenés, sőt a kirándulás ígéretével csábított. Délelőtt persze még sort kerítettem az utolsó ajándékok beszerzésére, hogy aztán találkozzak a turkui jogi kar nemzetközi ügyekért felelős koordinátorával, aki a saját és egy japán kutató kolléga családja társaságában elvitt engem egy Turkutól 20 percre fekvő, eldugott kis erdei tisztásra, hogy hot-dogot süssünk, s igazi sushi rizsből készített labdákat falatozzunk (ez utóbbi mennyei meglepetésként szolgált). A négy gyermeket is felvonultató kis csapat, miután a gyomrok korgását csillapította, egy másik helyszín felé vette az irányt. Többfelé is ismeretesek olyan kődombra épített "erődítmények", melyek segítségével a finnek évszázadokkal ezelőtt védték a területeiket. Habár a fasáncok ma már nem látszódnak, akadálytalanul el tudtam képzelni, milyen nehéz feladat elé állíthatták az ilyen dombok a támadókat, s milyen sok esélyt jelentett a védekezőknek a meredek sziklafal. A kilátás ugyanakkor festői volt. A tenger egy csekélyke öble, repcetáblák (ami itt még csak mostanában kezdett el virágozni), fenyőktől és más fák lombjától zöldellő erdők mind a lábunk előtt hevertek, és a szikrázó napsütésben sasszemem (új kontaktlencsém) is precízen működött. (A fenti képről csak Maki, a japán professzor felesége hiányzik.)

Az utamnak még nincs vége. Sőt utolsó estémen éjfél környékén igyekszek majd a félhomályban feljutni a város legmagasabb pontjára, hogy a horizont mögött épphogy csak eltűnő nap keltette fényeket fényképezzem. Ugyanakkor erről már csak akkor fogok beszámolni, ha a esetleg a fényképezés sikerrel jár majd. Egyebekben már csak egy nap, és otthon leszek!

2012. május 23., szerda

Májusi nyár Turkuban

Hosszú ideje már, hogy lyoni utam kapcsán elkészítettem utolsó bejegyzésemet. Most azonban elérkeztem turkui (immáron kilencedik) utam feléhez. Ideje számot vetni, hogyan teltek az első igazi nyári napjaim Finnországban.

Tavaly májusban tökéletes képet kaptam arról, hogy mi várhat rám az egyre hosszabb nappalok világában. Akkor még csak durván 10-11 óráig volt világos. Most már gyakorlatilag egész éjjel csak szürkeség van. Sőt, itteni idő szerint fél 11 körül kezdtem az írásba, és előtte még néhány perccel a naplementében sétáltam vissza a szobámba. A nap szó azonban más szempontból is meghatározó. Végre igazán érezteti a hatását a fénylő korong. Meleg van! Az elmúlt napokban kétszer is 27 fokot mutatott az utcai hőmérő. Az emberek az utcán sétálnak, az Aura folyó partján napoznak, az éttermi és kocsmai célokat szolgáló hajókon tobzódnak - egy szó mint száz: élik az életet. És milyen jól teszik! (Merthogy a finnek elég depressziós hajlamúak. Ilyenkor a napsugarak már kezdik feltölteni téli tartalékaikat.)

A munka mellett persze minden nap jutott időm arra, hogy megszokott, azonban meg nem unható kedvteléseimnek éljek: a piac körbejárása (különösen hal vásárlása céljából), az otthoni csokoládéadag levadászása, izzasztó egy órás szauna - és persze a kirándulás. Ezúttal Ruissalo szigetére esett a választásom. Relatíve "régen" jártam ott, és tudtam, hogy ott lesz lehetőségem leginkább arra, hogy a sziklás parton elterüljek, és élvezzem a napsugarak kényeztető melegségét.

Nem csalódtam. Bár nagyjából annyi finn emberkét láttam a kedvenc félszigetemen, mint eddigi 4 kirándulásom alatt együttvéve (andalgó párok; kutyát sétáltatók; fürdőruhában napozók; macsó baseball sapkás, kacsakövező lovag és asszonykája; horgász srácok), a közelségük nem zavart. Feledtette a látvány és a többi élmény: a naptól csillogó tenger, a motorcsónakok keltette hullámok zaja, a halakra vadászó madarak sikítozása, vagy épp kicsinyeiket terelgető kacsák hápogása, a távolban elvonuló 10 emeletes tengerjáró hajó, a fenyőfák illata és még néhány egyéb természeti csoda.

Májusi arcát így még sosem láttam a finn tájnak. Most már sikerült. A folytatást is várom nagyon. Mert bár most két nap konferencia következik, ugyanakkor holnap este a Suomen Joutsen (Finn hattyú) fedélzetén koktél party, pénteken pedig a Cindy étteremhajón vacsora vár majd rám. A szombat pedig reményeim szerint a túrázás jegyében telik majd. Egész nap!