Évekkel ezelőtt egy barátom javaslatára vettem meg utolsó doktoranduszi könyvtámogatásomból Kurt Vonnegut "Ötös számú vágóhíd" című kötetét. Olyan szinten lenyűgözött a német származású, de amerikai állampolgárként a második világháborút a szövetséges hadseregben megjárt szerző könyve, hogy azóta az összes írását végig olvastam. S most vissza a gyökerekhez: úti cél Drezda, ahol Vonnegut csodával határos, viszont az életét gyökeresen megváltoztató módon élte túl e csodás város szövetségesek általi (igencsak megkérdőjelezhető) bombázását.
 |
| Az Elba partján |
Az ötös számú vágóhídhoz, amelynek pincéjében Vonnegut, néhány másik amerikai hadifogoly és német fogva tartóik meghúzták magukat 1945. február 13-án, nem jutottam el, valószínűleg már nem is létezik az épület. Viszont eljutottam olyan helyekre, melyek a német újjáépítés kiváló példái, melyek szimbolizálják, hogy a szocialista évtizedek után miként lehet visszaadni a "szász Svájcnak" is nevezett tartomány fővárosának eredeti szépségét. (Ezt rögtön érzékeltesse az Elba partján elterülő gyönyörű palota és katedrális tornyainak, és a mellettük húzódó sétánynak, valamint az ott kialakított szökőkútnak a romantikus egyvelege.) Egyébként a szocialista évtizedek említése már csak azért is fontos, mert épp a mai napon, vagyis hazaindulásom napján ünnepli az immáron egységes Német Szövetségi Köztársaság a régi NSZK és az NDK összeolvadásának 23. évfordulóját. Sajnálom, hogy a várható esti ünnepségeknek már nem lehetek tanúja, de így is örömteli, hogy a németek talán legfontosabb nemzeti ünnepének egy részét az országban tölthettem.
A város életét az 1945-ös légi csapás után a kelet-német Szászország szocialista fennhatóság alá kerülése is komoly csapásként érte. Amit biztosan tudok, az az, hogy a fellendülést részben a tudományok és az oktatás megerősítésével érték el. A bombák által kevésbé sújtott egyetemi kampusz mára több négyzetkilométernyi területet ölel fel, benne egy olyan modern könyvtárral, amilyenben még nem jártam. A világhírű Max Planck Institut saját központtal rendelkezik itt, és - hogy a kedvencemet említsem - külön épületben végzi munkáját a Fatechnológiai Intézet ("Institute für Holztechnologie").
 |
| A Frauenkirche |
A belváros helyreállításáig azonban a rendszerváltásig várni kellett. Különösen igaz ez a szépséges Frauenkirche épületére. A mellékelt képen Luther Márton büszke teste mögött a régi pompájában díszelgő épület látható. Ugyanakkor 1945 és durván 1995 között a templom helyén csak a romok álltak, egy letűnt kor mementójaként. A rendszerváltás után, többek közt emberek és cégek ezreinek felajánlásaiból is gazdálkodva az altemplomtól egészen a hatalmas kupoláig mindent újraépítettek. A belső tér aranyos ragyogása, a hatalmas orgona, a körkörös padsorok, és persze a fölöttük elhelyezkedő "páholyok" lenyűgöző látványt keltenek, akárcsak a lépten-nyomon elhelyezett műalkotások, melyek a rombolás és az újjáépítés párhuzamát szimbolizálják. A Frauenkirche körüli tér majdnem egészében középkori hangulatot tükröz. Ugyan egy-egy telek üresen tátong (melyet a városi térképek jótékonyan szürkével jelölnek, jelezve a valaha ott állt, s talán a jövőben ismét felhúzandó épületeket), s a földszinti ajándékboltok, kávézók és éttermek sem épp Luther korából erednek, de maga a tér világszínvonalú szépségeket rejt.
 |
| A Residenzschloss |
Az óváros ugyan rövid percek alatt bejárható volna, de részletgazdagsága, az épületek pompája, a tágas terek, az utcai zenészek, esetleg egy hamisítatlan német kolbász uzsonnai elfogyasztása akár pár órára is lekötheti a figyelmet. A részletgazdagságot igyekszik szemléltetni a harmadik kép, amely a valaha volt szász herceg és király palotáját, ma pedig múzeumot (
Residenzschloss), illetve az előtte álló kerítés díszítő motívumát ábrázolja. Valójában Drezdáról csak annyit lehet mondani: kis testbe öltött világváros. Óvárosa, terei, az óvárosi piacon felhúzott őszi vására és sétáló utcája (amely az általam eddig látott legtartalmasabb bevásárló negyed is egyben) elragadó, a tény pedig, hogy gyakorlatilag néhány buszmegálló távolságon belül minden megtalálható, hihetetlen előnyös. Néhány felhőtlen nap eltöltésére ajánlom mindenki figyelmébe ezt a gyönyörű várost.
