Az
utazás ugyan nem kevés időt vett el a teljes négy napból, de ez még ott van a
tűréshatáron, nem biztos, hogy megérte volna repülőre szállni. (Ha ennél tovább
kellene menni, akkor már érdemes eljátszani a repülő gondolatával. A kivétel
erősíti a szabályt: alig két hét múlva újra erre fogok vonatozni, csak kicsit
még tovább maradok a Hungária EC szerelvényein. De ez egy másik bejegyzés
története lesz.) Ezzel együtt is rengeteg időnk maradt arra, hogy Prága
turistacsalogató látványosságait sorra vegyük és sorra fényképezzük. Belvárosi
szállodánkból séta a Karolinum épülete felé, majd kis hurokkal a Károly-hídhoz,
onnan vissza az óváros irányába, de egyelőre meghagyva több apróságot a
következő napoknak.
Csütörtök
elsődlegesen a Hradzsin és környéke meglátogatására lett szentelve. Míg
felértünk a dombra, már elteltünk élményekkel. Templom ér templomot, gyönyörű
homlokzatú épületek nyújtanak kezet egymásnak, szuvenír boltok próbálják a
kirándulók hadát vásárlásra bírni. És mindenki más is szolgáltatni akar: az
oldtimer járműről kínált városnézés, portré a Károly-híd grafikusaitól,
utcazenészek, hajókirándulásra csábító matrózok (akik fotóalanyként kevésbé
lelkesek), hogy néhány példát hozzak. Az éttermek külön mondatot érdemelnek:
minden sarkon, minden stílusban, minden árfekvéssel igyekeznek az éhes vándorok
kedvében járni. Szinte már a választást teszik lehetetlenné. (Az összképen
errefelé kevésbé rontanak a kommersz hamburgerekre vagy rántott csirke
szárnyakra szakosodott nyugati tucat márkák, akikbe a Moldva túlpartján, főleg
a Vencel-téren, lépten-nyomon botlani lehet. A folyó Hradzsin felől eső oldalán
szerencsére még mindig a tradíció az úr.) Fel a várig legkevesebb a Szent
Miklós templomot, a Loretta teret, a kettő között húzódó parkot érdemes felkeresni,
kis kunkorral (mi ezt most nem tettük meg) a Strahovsky kolostorig is el lehet
zarándokolni. S hogy mily szerencsések is voltunk emiatt: nem sokkal a déli
harangszó előtt érkeztünk a várba, ahol néhány percen belül kezdetét vette az
őrségváltás. Játékpuskákkal ugyan, de díszes-nemes léptekkel mutattak virtust a
Palotaőrség tagjai a több száz bámészkodónak. Kiváló program, ha valaki kicsit
is tervezni akarja prágai időtöltését, és nem bízza magát az egyébként oly
kegyes véletlenre.
Prága
fő- és egyben világváros, ezt a belvárosi területet mégis relatíve könnyű
gyorsan és célirányosan bejárni. Így már csütörtökön lehetőségünk nyílt az
Óvárosi-térre ellátogatni (este még egyszer visszatértünk, a mellékelt fotó ekkor ábrázolja a Tyn előtti Szűz Mária templomot), s annak minden emlékezetes pontját megtekinteni, nem
elfeledkezve az utcazenészek és egyéb mutatványosok seregéről sem. A csütörtök
mégsem ért még itt véget. Aznap estére jegyünk volt az Agartha jazz klubba. És
mennyire megérte! Lubos Andrst zenekarát hallgattuk meg, az első három dalt
ráadásul a zenekari vezető nélkül, aki valahol útközben elakadhatott. A
kvartettbe állítólag újonnan belépett basszusgitáros kiváló alapot
szolgáltatott, nem érződött rajta a csapattagsággal járó rutin hiánya. A dobos,
aki talán az eddigi legjobb volt, akit én hallottam, maga volt a zenekar szíve,
fáradhatatlanul szolgáltatta a ritmust a többieknek. A kiváló képességű
zongorista volt a lélek, melyet nem csak a klimpírozásából, de testjátékából és
mimikájából, s mindezeken felül kreativitásából is le lehetett szűrni. S
végtére is beesett Lubos Andrst, aki nagyon tehetséges gitáros (a blues
koronázott élő királyával, B.B. Kinggel is zenélt együtt), habár talán hiányzik
belőle egy csepp csapatszellem. A gyakran negyed órás, a blues és a karibi
zenei elemeket is esetenként vegyítő kompozíciók egy percre sem engedték
lankadni figyelmünket, nagyszerű zenei élményt jelentett.
A
péntek reggeli felhősebb időjárás arra sarkallt minket, hogy egy ideig
keressünk magunknak fedett térben zajló programot. Ha csak részben is, de
sikerült ilyet találni: felkerestük a Zsidó Múzeumot. Végig haladtunk a holokauszt
cseh áldozatainak nevével teleírt falú Pinkas Zsinagógán és a régi zsidó
temetőn. A Klausen Zsinagógában és a mellette található Ceremóniák Termében
pedig e nép és vallás kulturális szokásainak egyvelegét tekinthettük át. Innen
kis kitérővel még két zsinagógát lehetett felkeresni, a Maiselt és a Spanyolt.
Kissé lemerítő ez a visszaemlékezés a múltba (főleg a terezini gettó gyermek
áldozatainak rajzai fényében), de rendkívül tanulságos. Ráadásul meglepő módon
ez volt az egyetlen hely, ahol kellően fiatalnak néztek ahhoz minket, hogy
nemzetközi diákigazolvány nélkül is kedvezményes jegyet kapjunk a pénztárban.
Ugyancsak erre a napra jutott a Kampa-negyed és a Cseh Nemzeti Zenei Múzeum
meglátogatása is, végül pedig megmásztuk a Letna-parkból kimagasló dombot, hogy
felülnézetből is rácsodálkozhassunk Prága szépségeire.
A
bejegyzés címválasztása nem véletlen: péntekre is jutott egy jazz koncert.
Ezúttal a Reduta bárba mentünk, ahol valaha még Bill Clinton is fújta a
szaxofont. (A kifüggesztett képen Václáv Klaus és Madleine Albright
társaságában volt jelent az exelnök a klubban, tehát valószínű kevés
diplomáciai előkészítést igényelt, hogy a jamelést is beépítsék a programba.) A
csapatot, akiket mi hallgattunk, a J.J. Jazzman névre keresztelték. Keresve se
lehetett volna a csütörtökitől eltérőbb jazz stílust találni: ezúttal a
fúvósokon volt a hangsúly, ugyanakkor a zongorás, a bőgős és a dobos is rendre
szólistává lépett elő. Ugyancsak eltérés, hogy nemcsak a harsonás énekelt a
koncerten, de külön énekesnő is tartozott a társasághoz.
És
még egy apróság: egy szó sem esett arról, hogy ténylegesen miféle gasztronómiai
élményekben volt részünk. Egy biztos: nem panaszkodhattunk egy percig sem. Bár
a választást minden nap alapos körültekintés előzte meg, gyakorlatilag bárhová
is ültünk be, ott finom ételeket kaptunk. (A kiszolgálás is egy kivétellel
tökéletesnek volt mondható.) A tradicionális cseh konyha több remekét is
felszolgálták nekünk (a knédli egyenesen tökéletes volt), s bár lepcsánkát már én
is készítettem többször, most új dimenzióval sikerült bővíteni ez irányú
fegyvertáramat.
Mindent
egybevetve e helyütt semmi szükség különösebb konklúzióra. Tizenegy és fél év
után tértem vissza Prágába. Ennyi ideig nem tart majd, míg legközelebb is elutazunk
e csodálatos városba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése