Séta és metró Londonban

2016 nagyon fontos szakmai kihívással indult: a City University London jogi karán tartottam előadást. Ez ebben a pillanatban természetesen mellékes, ami ennél érdekesebb az az, hogy lehetőségem nyílt néhány órát Londonban sétálni - és metrózni.

A Temze és London látképe

A kevesebb, mint két napos út keretében akaratlanul is számos olyan helyet láttam, amelyek akár történelmi, akár társadalmi okokból, akár filmes környezetből jól ismertek. Talán sorolni sem fogom tudni, de láttam Sir Francis Drake (egyik) hajóját. (Amely, ha valóban eredeti, akkor nagyon jó állapotban vészelte át az elmúlt évszázadokat.) A Buckingham Palota, a Big Ben, a Temze parti óriáskerék, az újjáépített Globe Színház, a Szent Pál Székesegyház, a (jogászok számára ismerős) Inner Temple és a mellette lévő Court of Justice épülete (ahol egyszerre több bíróság is székel). Filmes szempontból pedig kihagyhatatlan volt a 9 és háromnegyedik peron felkeresése. Ami persze csak egy kedves hívó szó a Harry Potter relikvia bolthoz, amely nem a méltányos árairól híres. Első körben hirtelen ennyi jutott eszembe. És higgyük el, ezeket néhány órán belül megjártam.

Ilyen is lehet egy bíróság...

No és a metró. Számos vonalat sikerült igénybe vennem ilyen rövid idő alatt is, többek között azért, hogy a szabad időm eltöltése érdekében a szállásomról a belvárosba utazzak, vagy azért, hogy a vendéglátó kollégámhoz elutazzak Wimbledonba, majd onnan vissza. Az alig két napos út alatt - ha jól számoltam - három óránál is hosszabb ideig élvezhettem a "Tube" vendégszeretetét. Amely ugyancsak méregdrága, de legalább olyan szintű összefonódásokat mutat, amely kiválóan garantálja, hogy bárhová eljusson az ember.

Amennyit Londonból láttam, az alapján csak annyit mondhatok: hosszabb időre is visszamennék.