Chicagói kirándulásomat, még mielőtt neki álltam volna újra kőkeményen az előadásaimra készülni, megfejeltem egy kitérővel Mr. Washingtonék otthonába. Washington (Dulles) repülőtér volt az érkezési célpont, és akármilyen hihetetlen, ezen a hatalmas reptéren egyszerűen nem lehet eltévedni! Így a találkozás nagyon könnyűre sikeredet, és már indulhattunk is. Gondoltam volna, hogy Woodbridge felé, de tévedtem. Ehelyett inkább elkocsikáztunk a Barrel Oak Winery borászat nem éppen pincéjébe (mivel egy domb tetején állt), hogy a Memorial Day tiszteletére pihenni vágyó sokaság társaságában mi is csodáljuk a tájat (fénykép mellékelve), kóstoljunk valami finom bort (ami a harminc néhány fokos melegre tekintettel végül Sangria lett - már majdnem mallorcai minőségű, de igazi amerikai stílusban), leessen az állam/állunk a helyben parkoló 1965-ös Chevrolet Corvette és a ki tudja, hány éves Ford Thunderbird látványától, és hogy bölényburgert együnk (ami kimondottan finom volt).
E kitérő után tovább indultunk, s megtekintettük Mr. Washington lányának a lovát, s végül irány Woodbridge. A másodikként mellékelt kép még csak nem is tudja tökéletesen visszaadni a ház varázsát. Bár egy forgalmas útról ágazik le a kocsifelhajtó, köszönhetően a tömérdek fának, szinte semmi zaj nem hallható. A ház mögött füves kert, mögötte erdő, melynek nem csak mókusok a lakói, hanem őzek is, mint arról hétfőn, a reggeli fogyasztása közben megbizonyosodhattam. Hamisítatlan amerikai vacsora lett tálalva, Mrs. Washington kitett magáért: tzatziki szószba mártogatható pita, mint előétel, majd grillezett sertés szűzérmék gránátalmás-balzsamecetes mártással leöntve, krumplisaláta, mindezek mellé egy fenséges bordeaux-i bor dukált (2007-es Chateau Grande Cassagne - hát nem vagyok ismerője a francia boroknak, de nagyon finom volt), zárásként pedig hihetetlenül finom brownie. Az este hátralévő részében - a sok-sok izgalmas beszélgetés után - levezetésként megnéztünk egy Law and Order epizódot, megint megmosolyogtam, hogy Ice-T milyen komolyan tud venni szerepeket. Az epizód egyébként aranyos volt, nem úgy a közel 20 perc reklám...Másnap egy brunch következett, billiárd Mr. Washingtonnal (tehetségemet tükrözi, hogy mind az ötször én gurítottam le a fekete golyót, kár hogy ebből 4x rosszkor, a játék kellős közepén...), erdei túra a ház mögött, majd végül kora délutáni indulás vissza Baltimore-ba.
Végső soron nem lehet meglepő, hogy nagyon várom az augusztust, amikor a feleségemmel is itt fogunk vendégeskedni, ráadásul akkor 4 napra. Igazi relaxálós hely, toplistás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése