Tovább sétálva egy gyönyörű Botanikus Kerthez jutottam, ahol a világ mindenféle növényeit gyűjtötték egybe. Erre még francia nyelvtudás híján is rájöttem. A mellékelt kép a botanikus kert egyik ösvényén készült.A konferencia végeztével pedig, immáron kellemes utcai viseletbe átöltözve, sétálgattam Genf belvárosában. Itt megtapasztalhattam, hogy nem csak nálunk van szegénység. Egy hölgy ételért kunyerált egy sétáló utcán, de a végén annyira magába roskadt, hogy a kulacsát a földhöz vágta, és leült a hideg kőre... Nem volt szegényke százas, de ez inkább szomorú, semmint vicces.
A mai reggelt pedig egy jó ötlettel indítottam. Vásároltam egy kis reggelit, és utamat egy - már nyáron is megismert - stég felé vettem. Ott leültem egy padra, és a napfelkeltét nézve reggeliztem. A Genf feletti hegy felhőkben úszott, a tavat is belepte a szürke köd, a házak sárgállottak a nap felkelő fényében, és még Vili és a többi veréb is ott csipogott a lábamnál kis morzsákért. Kaptak. Mint ahogy én is erőt arra, hogy ma tovább hallgassam a konferenciát, és aztán nagy-nagy örömmel hazarepüljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése