2010. november 5., péntek

Kevés időből a legtöbbet

Ez volt nagyjából a mottóm tegnap délután, lévén a konferencia két órás ebédszünetéből nagyjából 75 percem maradt arra, hogy kicsit sétálgassak és a verőfényes napsütést élvezzem Genf azon szegletében, ahol a WIPO székház van. E rövidke túra során láttam az ENSZ palotáját (bár őszintén nem tudom, hogy pontosan milyen palota volt ez, bár idegenvezetős túrára lehetett volna menni, és a világ zászlói is ott voltak mind, de hát nem vagyok ENSZ szakértő).

Tovább sétálva egy gyönyörű Botanikus Kerthez jutottam, ahol a világ mindenféle növényeit gyűjtötték egybe. Erre még francia nyelvtudás híján is rájöttem. A mellékelt kép a botanikus kert egyik ösvényén készült.

A konferencia végeztével pedig, immáron kellemes utcai viseletbe átöltözve, sétálgattam Genf belvárosában. Itt megtapasztalhattam, hogy nem csak nálunk van szegénység. Egy hölgy ételért kunyerált egy sétáló utcán, de a végén annyira magába roskadt, hogy a kulacsát a földhöz vágta, és leült a hideg kőre... Nem volt szegényke százas, de ez inkább szomorú, semmint vicces.

A mai reggelt pedig egy jó ötlettel indítottam. Vásároltam egy kis reggelit, és utamat egy - már nyáron is megismert - stég felé vettem. Ott leültem egy padra, és a napfelkeltét nézve reggeliztem. A Genf feletti hegy felhőkben úszott, a tavat is belepte a szürke köd, a házak sárgállottak a nap felkelő fényében, és még Vili és a többi veréb is ott csipogott a lábamnál kis morzsákért. Kaptak. Mint ahogy én is erőt arra, hogy ma tovább hallgassam a konferenciát, és aztán nagy-nagy örömmel hazarepüljek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése