2014. szeptember 21., vasárnap

Of Vienna...

Sok évvel ezelőtt látogattam el utoljára Bécsbe, az igazat megvallva már nem is emlékszek pontosan arra, hogy a Botanikus Kerten kívül akkor mit néztem meg. Most hivatalosan két nap is rendelkezésemre állt, hogy felfedezzem a város nevezetességeit, persze az igencsak kiváló konferencia nyújtotta kevés szabadsággal élve.

Múzeum a Mária Terézia téren
Ugyanakkor nincs okom a panaszra. A szervezők ugyanis három meglepetéssel éltek. Hétfő délutánra szerveztek nekünk egy angol nyelvű városnézést, amelynek keretében az idegenvezető az Osztrák Legfelsőbb Bíróság épületétől a konferenciát megnyitó vacsorának otthont adó épületig kalauzolt minket történelmen, utcákon és látnivalókon keresztül. Így megnéztük a bírósághoz közeli Volksparkot, a Szövetségi Elnök és a kormány palotáját (előbbi épülete mellett magyarul is ki van írva az épület funkiója), a helyi Hősök terét, számtalan szobor történetével ismerkedhettünk meg, tereket jártunk be. Egy idő után feladtam, hogy összeszámoljam, hány emberéletet oltottak ki felkelések, csaták, reformok során eldördülő puskákkal azokon a helyeken, amelyek mellett elhaladtunk, de jelentem, legalább ezer főről beszélhetünk. És akkor még nem is beszélve a közvetett módon elhunytakról, hiszen Adolf Hitler keze nyomát számtalan helyszínen rajta hagyta. (Véres egy múlt...) S bár az idegenvezető mindent megtett, hogy a jogász csapatnak a legfontosabb, érdekfeszítő eseményeket megmutassa, vicces tény, hogy a bírósági épület mellett elterülő gyönyörű osztrák parlamenthez nem sétáltunk el... (Az úr talán még ma is a királyság intézményében hisz.)

Úton az étterembe a Bimmel
Második bécsi napom keretében került sor a másik két szervezett meglepetésre. Elsőként egy ódon, fapados, kalaptartós, békebeli reklámplakátokkal díszített, csilingelő villamossal zötykölődtünk át Bécs óvárosán. A helyiek által csak "Bimnek" nevezett járművel elhaladtunk számtalan fantasztikus épület (többek között a szerzői jogilag sem elhanyagolható jelentőségű Hundertwasserhaus) mellett, hogy aztán egy autentikus osztrák étteremnél kössünk ki. A számtalan helyi ételkülönlegesség - melyek egy része a hagyományos magyar ízléssel tökéletesem összhangban állt, így a különböző rántott finomságok - és a kedves társaság megkoronázta ezt a napot is.

Nem ért véget még így sem a kirándulás, habár szerdai napom elsődlegesen az előadásom prezentálása miatt bírt jelentőséggel. Mégis lehetőségem nyílt arra, hogy a konferenciáról való távozásom és a vonatom indulása között végigsétáljak a Mariahilferstrasse egy jelentős részén. Természetesen csak ámultam és bámultam a sétálóutca láttán, még akkor is, ha egy jelentős részét épp most kövezik újra.

Mindent egybe vetve bátran kijelenthető, hogy Bécs a környék egyik - ha nem épp - legzseniálisabb fővárosa, ahová már tervezem a visszatérés kereteit, kifejezetten turistáskodási célból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése