Havas hegyek közt, fenyőerdők alatt...

Túl vagyok az első napomon Kitzbühelben, azonban a vasárnapi nyitó vacsora, és a kezdődő konferencia miatt csak most jutottam oda, hogy az első bejegyzés elkészüljön. Rögtön íme az első kép, a szobámból a kilátás Kitzbühel völgyecskéjére tekint.

Az utazás egyebekben hosszú, de kellemes volt. Pestig aludtam, mint a bunda, aztán - jó magyarosan - a vonat a Keletiből kiérve lerobbant 40 percre. Ebből csak 20 percet sikerült behoznunk Salzburgig, úgyhogy lekéstem a csatlakozásomat. Köszönhetően azonban annak, hogy egy ugyancsak a vonaton utazó magyar lányt kisegítettem (lévén rossz vonatjeggyel szállt fel, pénze meg nem volt, hogy jó jegyet vegyen), a Salzburgba elé érkező párja - az 50€ leszurkolása után felajánlotta, hogy elvisznek Kitzbühelbe. Így történhetett, hogy még a lekésett vonatnál is hamarabb értem ide, s így maradhatott bőven időm a nyitóvacsora előtt egy kis izomlazításra.

A vacsora fenséges volt, valószínű így lesz ez a következő napokban is. Nehéz lenne megmondani, hogy mi tetszett jobban, a chillis tésztaágyon felszolgált királyrákok, vagy a fűszeres krémleves lazaccsíkokkal, esetleg a sajt- és salátabár. Mindenesetre a téma a Facebookon is megmozgatott néhányakat.

A hétfői nap már a konferenciáról is szólt, de mindezek mellett a kisváros ódon utcácskáit is felfedezhettem, illetve egy forró tea és a hihetetlenül friss hegyi levegő kíséretében szemlélhettem a síelőket. Holnap amúgy irány a hegy, magam is feljutok a Hahnenkammra. (A második kép a Hahnenkamm lábánál, a sípálya végénél készült.) Na és persze nem maradhatott el a panoráma élményfürdő, valamint a völgy egészére kilátást biztosító finn szauna, az aromakabin és a gőzkabin kipróbálása sem. Frissülök, ez nem vitás!

Indulás előtt...

Holnap kora hajnalban veszi kezdetét az első idei külföldi utam. A célpont Kitzbühel, Ausztria. A Hahnenkamm síparadicsoma, illetve síversenyek hivatalos helyszíne. Az út célja szakmai, konferencián fogok előadni, de mindemellett természetesen jutni fogja időmből arra, hogy színes fotókat készítsek a hegyek havas sípályáiról, illetve a bájos osztrák település belvárosáról. Holnap este ugyan még nem valószínű, hogy lesznek hírek, mert jó 12 órás út után épp a nyitóvacsorára fogok betoppanni, de hétfőn már igyekszek fotókkal szolgálni.

Már csak 2 nap türelem!!!

Összeállt a tavaszi menetrendem

Mostanra fixálódott, hogy a 2011-es tavaszom is sok kellemes utazást fog hozni, persze mind szakmai alapokon szerveződik, ergó nem csak a pihenésé lesz a főszerep.

Január végén indulok Kitzbühelbe. Csodás egy hely, hegyek között, völgyek között, kiváló szálláson. Konferencia előadást fogok itt tartani. De a fotókért megéri majd betérni, az egyszer biztos. A mellékelt kép egyébként a 2009-es utam alatt készült, egy sípálya kellős közepén.

Február közepén Lyon, Franciaország a következő célpont. A Jean Moulin (Lyon 3) egyetem angol nyelvű master képzésében kaptam feladatot, hogy a kedvenc témámról tartsak 19 órás előadást. (Nem egy nap alatt!!!) Ez egyben azt is jelenti, hogy hosszú idő után újra be tudom szerezni a lyoniak helyi specialitását, a "lyoni párnácskákat" (nem tudok franciául, ezért csak magyarul tudom leírni), ami egy rendkívül finom édesség.

Májusban újfent Turku, a megszokott, de nagyon várt oktatással. Előny: akkor már remélhetőleg igazi tavasz lesz kint, amit eddig még nem éltem meg (voltam már ott márciusban és áprilisban is, de nem májusban).

Végül június elején irány a Golden Gate Bridge! San Franciscoban lesz a soros Law and Society konferencia, ahol ismét előadok. Elsődleges cél az Alcatraz, és hogy jussak is vissza. Amerikai ismerős már van kint, akárcsak vacsorameghívás:-) Sőt azóta kiderült, hogy az USA egyik vezető szerzői jogászával (Paul Goldsteinnel) találkozok a Stanford Egyetem kampuszán. Ez aztán a szakmai program!

Szóval négy nagyon különböző célpont, négy nagyon különböző feladattal és hangulattal. Ergó a 2011 első felében is lesz miről olvasni itt!

Kevés időből a legtöbbet

Ez volt nagyjából a mottóm tegnap délután, lévén a konferencia két órás ebédszünetéből nagyjából 75 percem maradt arra, hogy kicsit sétálgassak és a verőfényes napsütést élvezzem Genf azon szegletében, ahol a WIPO székház van. E rövidke túra során láttam az ENSZ palotáját (bár őszintén nem tudom, hogy pontosan milyen palota volt ez, bár idegenvezetős túrára lehetett volna menni, és a világ zászlói is ott voltak mind, de hát nem vagyok ENSZ szakértő).

Tovább sétálva egy gyönyörű Botanikus Kerthez jutottam, ahol a világ mindenféle növényeit gyűjtötték egybe. Erre még francia nyelvtudás híján is rájöttem. A mellékelt kép a botanikus kert egyik ösvényén készült.

A konferencia végeztével pedig, immáron kellemes utcai viseletbe átöltözve, sétálgattam Genf belvárosában. Itt megtapasztalhattam, hogy nem csak nálunk van szegénység. Egy hölgy ételért kunyerált egy sétáló utcán, de a végén annyira magába roskadt, hogy a kulacsát a földhöz vágta, és leült a hideg kőre... Nem volt szegényke százas, de ez inkább szomorú, semmint vicces.

A mai reggelt pedig egy jó ötlettel indítottam. Vásároltam egy kis reggelit, és utamat egy - már nyáron is megismert - stég felé vettem. Ott leültem egy padra, és a napfelkeltét nézve reggeliztem. A Genf feletti hegy felhőkben úszott, a tavat is belepte a szürke köd, a házak sárgállottak a nap felkelő fényében, és még Vili és a többi veréb is ott csipogott a lábamnál kis morzsákért. Kaptak. Mint ahogy én is erőt arra, hogy ma tovább hallgassam a konferenciát, és aztán nagy-nagy örömmel hazarepüljek.

Napfényes reggel Genfben

A tegnapi repülőút kellemesen és gyorsan telt, mivel azonban szállásomon az internet nem ingyenes, így mellőztem a blogírást tegnap. Azt sejtettem amúgy is, hogy itt, a WIPO székházban majd lesz internet rendesen. Úgyhogy innen, még a konferencia kezdette előtt, röviden összefoglalom első estét és reggeles élményeimet.

Amikor diákszálláson kell, hogy megszálljak, mindig, mielőtt belépnék a főbejáraton, két emléket idézek fel: Montréalt és Helsinkit. Mindkét hely olyan élmény volt, melyek megismétlésétől tartózkodnék. De ez a genfi szálló minden tekintetben kimagasló, bármely korábbi szállásomhoz képest. Úgyhogy ez a része rendben. Reggel, ébredés után kis felfedező körútra indultam. Olyan részre, ahol a nyáron nem jártunk. Mégis, a park, amiben sétáltam, és ahonnan a mellékelt fénykép is készült Genf belvárosibb részéről, gyakorlatilag ugyanazt a kellemes élményt nyújtotta, mint augusztusi látogatásunk. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a napsütés tényleg lélekemelő, és a hőfok is tökéletes, talán még Szegednél is melegebb lesz.

A parktól a WIPO székházig tartó séta is kellemes volt, határozottan jól esett. Hogy persze a program mellett még mire lesz ma idő, nem tudom, de ha bármi kellemes élményben részem lesz még, megírom!

Utolsó reptéri várakozás

Idei utolsó utamra indulok. Több oka is van, hogy ezt fáradtan teszem, kissé talán sok volt már idén a jóból, másrészt a héten nagyon nehéz kiesni (ismét) a munkából, sőt az építkezésre is jó lett volna kijutni. De nem hápogok tovább, lévén a konferencia, amire utazok, témába vágó, érdekes, hónapok óta erre várok. Olyan előadókkal is találkozhatok majd, akiktől eddig csak olvastam. És hát Genf. Nem is olyan rég még ott jártam feleségemmel, bebarangoltuk a szép utcákat, svájci csokira vadásztunk, fotókat készítettünk. Most azért az időjárás is más lesz, de valószínűleg így is kellemes élményekben lesz részem. Ezúttal szinte csak szakmaikban, de azért igyekszek ide is lejegyezni majd néhány érdekességet.

Hazafelé Turkuból

Eltelt ez a hét is. Gyors volt, kellően tartalmas, és még az órám is jól ért véget.

Ez utóbbiról elég, hogy több hallgató is megköszönte az előadást, sőt, a 35 bejáró hallgatóból 31 úgy döntött, hogy a vizsgázást is bevállalja. Így hát tegnap nagy csoportos vizsgáztatást is szerveztem, ahol csak egy gyenge láncszem akadt. Egy szegény spanyol hallgató hölgy jött oda hozzám a vizsga végén, szegényke remegett az idegtől, és elnézést kért, hogy ha nem gond, ő nem adná be ezt a vizsgalapot. Részemről rendben, majd megpróbálja legközelebb, így is 30 vizsgalap lapul a hátitáskámban. Fotót remélhetőleg azonnal tudok mellékelni, amint lassan már megszokottá váló turkui találkozásaink során Kaarina, szegedi joghallgató (tavasszal turkui Erasmus hallgató) készített a csoportról.

A csütörtök persze itt még nem ért véget. Nagy izgalommal vártam a beharangozott floorball mérkőzést, amiben nem csalatkoztam. Otthon már-már megszoktam a kispályás foci fel s alá rohangálós stílusát, de ezt szorozzuk meg párszor, és megkapjuk, milyen az, ha három három ellen játszik, ráadásul - bár lehetne - nem igazán tudtam még azt a pici labdát lábbal is kezelgetni, szóval maradt az ütő, és a rohangálás. Olyan szinten kifáradtam, hogy hazafelé, aminek része egy 50 lépcsős kaptató, csak szép öregurasan sikerült haladnom. Az már másodlagos, hogy irdatlan izomláz van testem néhány olyan helyén, amire nem is számítottam.

Mára pedig már csak az összepakolás maradt, még néhány apróság beszerzése, a csomagolás, plusz, ami külön izgalmasra sikeredett, bőröndöm teljesen elkopott kerekének ideiglenes megjavítása. A szikszalag, amit rá tudtam tenni (sőt ilyet is alig tudtam venni), 200 méter után a nedves úton teljesen átázott, és már csomókban mállott le róla. De most már ki fogja bírni hazáig, remélem:-)

A repülőm fél óra múlva száll fel, aztán türelemjáték Helsinkiben, végül ismét repülő (ami számításaim szerint 21. felszállásom lesz, s majd még megtoldjuk kettővel a jövő heti röpke svájci út során), majd vonat Szolnokra, szülőkhöz, akikkel együtt indulás Mórahalomra, ugyanis - VÉGRE - újabb látványos szakaszhoz érkezik az építkezés: a külső nyílászárókat berakja a szakember. S mivel a tetőm is alakulgat, legalábbis remélem, ezért lassan igazi ház formája lesz leendő otthonunknak.

Na de hogy az évet még ne itt zárjuk, előre jelzem, hogy jövő héten még 1-2 bejegyzés várható, mert Genfbe utazok egy két napos konferenciára a Szellemi Tulajdon Világszervezetéhez. Arról majd a szerzői jogos blogomon is írni fogok, hiszen a téma inkább oda illik.