A filmekből jól ismert lakáj szerelésbe bújtatott afro-amerikai úr várt az épület portáján, hiába "csupán" társasház, ahol lakok, annyi lakás van benne, hogy a 7/24-es portaszolgálat elfér benne.
Az első kép, amelyet mellékelek egy szinte "természetes" küllemű, helyi házat ábrázol. És még vagy 100 ilyen van a környéken. Persze olyan nagy lakóházak is, mint amiben vagyok, de azért az mégsem olyan szép, hogy berakjam a blogba.
Egyébként Amerikában mindig is egy sajátos kettősség nyűgözött le leginkább. Egyrészt vannak az eszeveszett nagy járgányok, mint a mellékelt ábrán is látható "mittudoménhányköbcentisaverda defrankócsávóvagyok" jármű, mindemellett a főutak mentén ugrándoznak a rigók és egyéb madarak (amúgy a vörös mellű rigó a baltimore-i baseball csapat hivatalos névadója: Oriole), illetve az általam mindig is kiváló fényképalanynak talált mókusok. 
Ez a példány, ami a fényképen szerepel, egyébként a Johns Hopkins Egyetem campusának dűlőjén ugrabugrált, amely kb. 140 holdas (nem pagony!) telket a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója (sajnos elfelejtettem a nevét) vette a fiának (akit szintén Charles-nak hívnak, ergó lassan megfejtjük, valami Karcsi volt az úr) nászajándék gyanánt. Hm...
A mai nap már csak lazulással (igazából a több, mint 26 órás utazás fáradalmainak a kipihenésével, talán a Lakers-Suns nyugati főcsoportdöntő (NBA) első mérkőzésével fog telni. Holnap viszont azonnal irány Washington DC, egy konferencia erejéig (ezért az ezzel kapcsolatos bejegyzés nem túrisztikai, hanem szakmai lesz, a másik blogomon: elérhetőség itt).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése