Downtown afternoon...

A pénteki meló is véget ért egyszer, így jutalmul egész hetes kitartó munkámért (khm...) elhatároztam, hogy teszek egy sétát a belvárosi kikötő, mint ismerős helyszín felé. Az út nem túlzottan hosszú, talán ha fél óra van, és mivel már néhányszor megjártam ezt az utat (persze utoljára 2008-ban), ezért egészen sok minden ismerősként ért. Így útközben elhaladtam egy nagyon szép (ha jól tudom, talán az időben első) Washington emlékmű előtt (amely elvileg még a Washington DC-ben található obeliszk, az ottani Washington Memorialnál is korábban állíttatott), nagyon szép templomok, 2008-ban, II. János Pál pápa emlékére kialakított "meditációs kert", és hatalmas felhőkarcolók mellett. Amíg persze nem járok New Yorkban, ezek lesznek azt hiszem az általam látott eddigi legnagyobb épületek.

Útközben "megismerkedtem" egy helyi primadonnával, aki olyannyira belemelegedett az érdeklődésbe, hogy honnan jöttem (sajna igaz: mondom "Hungary", válasz: "what?", mondom: "do you know where is Austria?", reakció: "and what's that?", na jó, mondom: "South-East Europe", hatás: "Europe?"), és merre megyek. Ez némileg felelevenítette bennem a Hét mesterlövész egyik híres jelenetét, amikor Yul Brynner - alias Chris - és Steve McQueen - alias Vin - beszélgetnek:

Vin: Merről jöttél?
Chris: Nyugatról.
Vin: És merre tartasz?
Chris: Keletre.

Persze azzal, hogy a hölgynek sajnos fogalma sem volt, nálam mi a kelet és mi a nyugat. Mindenesetre a fotó, amit csatoltam, testközelivé teszi a hölggyel való eszmecserémet.

Mindezek után végre leértem a partra, Inner Harbor városrészbe. Na, ott aztán igazán van forgatag. Főleg így péntek délután, de valószínűleg fél Maryland állam végigsétált vagy kocogott a korzón, igénybe vette a különféle városnéző vízi taxik szolgáltatását, beült valamely étterembe fogyasztani (lehetőleg tengeri herkentyűket és soft drinket). A korzót egyébként rendőrök és helyi biztonsági felügyelők is járták, vigyázzák a rendet és a biztonságot.

Ugyancsak az egész hetem jutalmaként végül megajándékoztam magamat egy rendkívül finom rákburgerrel, amelyhez természetesen igazi amerikai módra minden más járt, így sült krumpli, rántott rákocskák, valami sajátos, rántáshoz használt panírhoz hasonló anyagból készült golyócskák, saláta és szószok...

Úgyhogy jól esett ez a kis lazítás, és holnap belevágok utam második hetébe!