Immáron három és fél napja, hogy elkészítettem utolsó bejegyzésemet Lyonról. Mivel a szerda és a csütörtök alapvetően a munkáról szólt (11 órányi oktatás várt rám), így azt előre sejtettem, hogy különösebb lehetőségem már nem lesz turistáskodni Franciaországban. Természetesen az előadások közötti ebédszünetben napsütéses sétákra nyílt lehetőségem, de ez mégsem egyenértékű a több órás, szabad sétálgatással. Az előadásokat követően pedig rendszerint már közeledett a naplemente, amikor pedig már kevesebbet lehet látni a gyönyörű házakból, templomokból. Nem véletlen hát, hogy saját fényképekkel már nem tudok szolgálni. Ellenben a csütörtöki utolsó órát követően a hallgatók egy lelkes csoportjával leültünk egy kávézó teraszára, ahol a naplementét szemlélve minden érdekességről beszélgettünk egy határozottan kötetlen órácskát.Így hát péntekre már csak a hazaút maradt. Ami - szokás szerint - hozott némi izgalmat. Így nem feltétlenül esett jól, hogy a taxi, amely a város másik felén lévő vasútállomásra vitt, húsz percet késett. De mivel a reptéri vonat pont azután indult, hogy felléptem rá, némileg megnyugodtam. A repülőtéri késlekedés már csekélység volt, ennél némileg kellemetlenebb élmény volt - ismét - Ferihegytől Nagykőrösig állni a vonaton. Na persze ahogy a hétközi sushizás után kapott szerencsesüti is mondta: "semmi sem tart örökké, a problémák sem", így az a közel egy óra is gyorsan eltelt, míg végre találtam helyet magamnak.
Így ért hát véget egy újabb külföldi kaland. Folytatás hazai terepen április elején, külföldön májusban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése