Lassan eltelnek az első, ténylegesen tartalmas napok Ausztriában, így már bőven van miről bejegyzést írni, és fényképeket feltölteni. A konferencia szerintem mellőzhető, nem erről szól a jelen blog, hanem a szekció ülések közötti, és az azt követő órákról.
A hétfői városnézést követően kedden a Hahnenkamm volt a célpont. Egészen pontosan a Hahnenkamm csak az első lépcső, innen gyalogösvényen lehet tovább haladni egy irányba, illetve sílécekkel, snowboarddal bármerre! A túra nem csak kimerített, de egyben fel is töltött, testben és lélekben egyaránt. Bármerre nézel, havas hegyoldalakat látsz, zöld fenyőerdőkkel tarkítva, a tájat pedig tüskés sziklák láncolata foglalja keretbe. Mindezeket olyan kis romantikus elemek egészítik ki, mint a fényképen is látható, hóval körbezárt, nyári házikó, a vadak hóban hagyott lábnyoma. S bár sokfelől lehet hallani a síelők vidám hangját, vannak olyan eldugott szegletei a hegyoldalaknak, ahová nem jut el semmilyen zavaró hang, s csak magad vagy a csönddel, illetve gondolataiddal. No, nem is meglepő e bejegyzés eddigi elgondolkodó stílusa.
Persze nem csak a hegyi túráról akartam írni. Amiben a
Hotel Schloss Lebenberg eddigi tapasztalataim szerint verhetetlen, az a hetedik emeleti panorámás wellness részleg. Mindenképpen fogok több képet is feltölteni ezzel kapcsolatban, de elsőként a finn szaunából "elérhető" panorámáról készült képet szeretném megosztani. Az elmúlt napokban nem kevés percet töltöttem itt 80-90 fokos melegben tisztítva magamat, és bámulva a völgy és a hegyek harmonikus összhangját, avagy Kitzbühel esti fényeit.
A vacsorákról nem szóltam még. Mondjuk nehéz is lenne tömören, de érdekesen összefoglalni, milyen az, amikor a vacsora klasszikus keveset kapsz, de az nagyon finom előételből, levesből, salátabárból, főételből és desszertből áll. Úgy fest, hogy kiélhetem a halételek iránti oldhatatlan vágyamat is, így már eldőlt, hogy a mai előételként valami kaviáros lazacot, főételként pedig pisztrángot fogok választani. (A mellékelt fényképen az utolsó - búcsú - vacsora keretében beszélgetek egy lengyel jogásszal, jobbomon pedig egy kiváló, egyébként pont fájlcserélésben is jártas német ügyvéddel.)
A hétfői városnézést követően kedden a Hahnenkamm volt a célpont. Egészen pontosan a Hahnenkamm csak az első lépcső, innen gyalogösvényen lehet tovább haladni egy irányba, illetve sílécekkel, snowboarddal bármerre! A túra nem csak kimerített, de egyben fel is töltött, testben és lélekben egyaránt. Bármerre nézel, havas hegyoldalakat látsz, zöld fenyőerdőkkel tarkítva, a tájat pedig tüskés sziklák láncolata foglalja keretbe. Mindezeket olyan kis romantikus elemek egészítik ki, mint a fényképen is látható, hóval körbezárt, nyári házikó, a vadak hóban hagyott lábnyoma. S bár sokfelől lehet hallani a síelők vidám hangját, vannak olyan eldugott szegletei a hegyoldalaknak, ahová nem jut el semmilyen zavaró hang, s csak magad vagy a csönddel, illetve gondolataiddal. No, nem is meglepő e bejegyzés eddigi elgondolkodó stílusa.
Persze nem csak a hegyi túráról akartam írni. Amiben a Hotel Schloss Lebenberg eddigi tapasztalataim szerint verhetetlen, az a hetedik emeleti panorámás wellness részleg. Mindenképpen fogok több képet is feltölteni ezzel kapcsolatban, de elsőként a finn szaunából "elérhető" panorámáról készült képet szeretném megosztani. Az elmúlt napokban nem kevés percet töltöttem itt 80-90 fokos melegben tisztítva magamat, és bámulva a völgy és a hegyek harmonikus összhangját, avagy Kitzbühel esti fényeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése