Ahol Al Capone is megfordult

Eredendően úgy gondoltam, hogy az utolsó két napom élményeit egyetlen bejegyzésben foglalom össze. Aztán kiderült, hogy akkora hatással volt rám a hely, ahol Al Capone is éveket húzott le, hogy már nem akartam összesűríteni mindezt a hétfői stanfordi utammal.

Vasárnap délben véget ért a konferencia, amiért ide utaztam. Mivel azonban a repülőm csak hétfőn este indult haza, rengeteg időm maradt hasznos elfoglaltságokra. Ezek egyike volt a délutáni kirándulás az Egyesült Államok történetének egyik leghírhedtebb börtönébe. A San Franciscótól másfél mérföldre az öböl vizéből kinövő "Szikla" 1934 és 1963 között a legelvetemültebb bűnözők lerakataként működött. Gyilkosok, fegyveres rablók, adócsalók és egyéb figurák élték napjaikat a celláikban, melyekben épphogy csak ki lehetett nyújtózkodni.

Hihetetlen, mégis igaz, hogy a rabok celláinak otthont adó épület falain kívül a sziget maga a földi paradicsom. Tagadhatatlan, hogy a penetráns halszag, mely a kikötőbe érkező turistákat fogadja, nem épp a legbarátságosabb (nem meglepő, hogy évszázadokkal ezelőtt a helyi indiánok állítólag az itt fészkelő halászmadarak tojásaiért csónakáztak ide), de néhány méterre eltávolodva a sirályok és albatroszok hadseregének otthont adó sziklafaltól ez sem jelent problémát. A Szikla eredendően amúgy védelmi erődként szolgált, utóbb kaszárnyának alakították át (bár már ekkor őriztek itt katona elítélteket), az 1930-as években időszakában pedig átalakították a legveszélyesebb bűnözők őrzésére alkalmas komplexummá. A hely, ahol a kiváló ételen (a rabok ugyanazt ették, mint a fegyőrök), a szálláson, az orvosi ellátáson felül azonban minden kiváltság volt. Csak akkor mehettek a rabok a friss levegőre, ha kiérdemelték. Csak akkor kaphattak levelet, ha kiérdemelték. Csak akkor mehettek a könyvtárba, ha kiérdemelték. Az elkülönítőbe és a sötét zárkába kerülni persze annál könnyebb volt.

Az Egyesült Államok harmincas évei elsősorban a nagy gazdasági világválság okozta problémákról (tetszetős a "great depression" szó minderre), valamint az alkoholfogyasztási tilalomról (csak úgy önmagában "prohibition") szólt. Erről a korszakról rengeteg film is készült, s nem kevésben központi szerepet szántak az alkoholcsempészetből meggazdagodó Al Caponénak. Az 1931 végén elítélt, majd kb. fél évre rá börtönbe vonuló, s az Alcatraz megnyitását követően nem sokkal oda átszállított Capone a mellékelt fotón látható elkülönítőben is sok időt töltött.

Sokáig élt az az ábránd, hogy az Alcatrazból nem lehet megszökni. Érdekes, hogy a rengeteg kísérlet közül több is sikerrel járt, habár tagadhatatlan, hogy a szökevények többségét órákon belül elfogták. Nem úgy azt a három férfit, akik 1962-ben lógtak meg a börtönből. A tervük több volt, mint precíz. Ágyukat kitömték (még arra is jutott idejük, hogy viszonylag igényes, szappanból és a borbélytól begyűjtött hajból gyúrt "álfejeket" is gyártsanak), a cellájuk végében található szellőzőnyílást kanalakkal felfeszítették (a zajok elfedése érdekében olyankor, amikor épp hangos zene szólt a cellablokkban), amikor eljött az idő, átpréselték magukat rajta (nekem nem ment volna), a cellák között elnyúló 90 centiméter széles szervízfolyosó csövein felmásztak a tetőig, s ott egy nyíláson át elhagyták az épületet. Kiérve az esőcsatornákon ereszkedtek le, a a szögesdrótkerítést is átmászva már csak a vízhez kellett sietniük. Ott esőkabátokból varrt gumicsónakot tangóharmonikával pumpáltak teli levegővel, és eleveztek... Egyesek szerint Dél-Amerikába, habár többen is úgy vélik, nem értek partot. Legenda a javából! Illetve szög a koporsóban. Ekkorra már érett ugyanis a börtön bezárása. Ezt indokolta az épület állapotának folyamatos romlása, illetve a hatvanas évek elején hatalomra jutó Kennedy család is egyetértett mindezzel.

A sziget története azonban ekkor még messze nem zárult le. Hat évvel a börtön bezárását követően indiánok egy csoportja szállt partra a szigeten, hogy maguknak követelje a területet. Az indiánok egy csoportja 1971-ig kitartott, akkor azonban szövetségi ügynökök felszámolták az engedély nélküli "kisajátítást". A résztvevők azonban egyöntetűen állítják azóta is: megérte. Nixon ugyanis ekkor tett olyan engedményeket több indián törzsnek is, illetve az indián identitás hangoztatása is felerősödött az Egyesült Államokban ezután.

De most már legyen elég a mesélésből. Mindössze két fontos megjegyzés: Al Capone, aki a falak mögött is befolyásos maradt, mindössze négy és fél évet töltött a Sziklán. Ekkor ugyanis szifiliszt diagnosztizáltak nála, és átszállították egy másik fegyintézetbe. S ha már Szikla! Eddig is tudtam, hogy Hollywood úgy csapja be a nézőket, ahogy akarja. Na, de hogy "A Szikla" c. filmben mekkora átverések vannak... Olyan helyszíneket terveztek abba a filmbe, amelyek mesébe illően messze állnak a valóságtól. A biztonság kedvéért, ha hazamegyek, megnézem a filmet, és kijegyzetelem, hány valós helyszínt lehet felfedezni benne!