2011. június 5., vasárnap

Golden Gate: kipipálva

Hasonlóan a csütörtöki naphoz, a péntek és a szombat is kettős volt: konferencia, majd pihenés. Az előbbi az agyam, utóbbi pedig a lábam tűrőképességét vette igénybe. Egyiket se bántam. Egyrészt már túl vagyok az előadásomon, másrészt teljesült egy nagy vágyam: élőben láttam a Golden Gate hidat.

Utólag belátom, hogy a tervem elég merésznek bizonyult, mikor a szakmai feladatok letudását követően felültem az "F" vonal ősrégi (eredetileg Baltimore-ban használt) villamosára, s elzötyögtem az 33-as kikötőnél működő Alcatraz Cruises-hoz, hogy majd a következő hajóra felszállok, és megnézem a börtönszigetet. Péntek délben ugyanis már csak a szombat délutáni hajók valamelyikére volt jegy! Sebaj a programom vasárnap délután is szabad volt, így aznap fogok utazni.

Ennek fényében nem maradt már, mint a másik nagy tervemet valóra váltani, és elsétálni a Golden Gate hídhoz. Mivel ez alaphangon is legalább 5-6 kilométer volt az egyik irányba, ezért először az energiát gyűjtöttem be, és a Pier 39 pláza egyik éttermében megebédeltem. Ezt követően még percekig mosolyogtam a helyi mutatványos vidám előadásán, melyet a fapadozaton árgus szemekkel, egy-egy vicc esetén pedig hangos sikongatás közepette kísért nyomon a kis gyermekek hada (illetve a padokon ülve a felszabadult szülők tömege). A mellékelt képen épp egy szabaduló trükköt készül bemutatni a mutatványos.

Na és akkor ezek után irány a híd. Az utam rengeteg további kikötő, étterem, ajándékbolt mellett vezetett. Az út során egy kiváló látványpékség óriási üvegablakán keresztül vehettem szemügyre, San Franciscóban miként gyúrják a kenyeret. (Na jó, nem a látványért, hanem a frissen sülő kenyér illatáért ácsingóztam ott pár percig.) majd jött a hajókiállítás, parkok, egy öböl, amelyet vízi sportolásra is használhatnak, mert hatalmas nézőteret építettek elé a partra. Mindezek mögött a helyi csokinagyágyú, a Ghirardelli nagy gyára (amely még Willy Wonka gyárával is vetekedett). Újabb parkok, dombok, emelkedők, amiben a legcsodálatosabb az volt, hogy mindenhonnan lehetett látni az Alcatrazt. (Mintha csak kacérkodna a szemlélődővel a börtön.)

Ezek után egy újabb városrész tárult elém: Marina. Csodás házak, pálmafák és Crissy Fields. Ez utóbbi egy alapítvány segédletéve felújított tengerparti sétány, amely a helyi természeti adottságokat igyekezett visszacsempészni a mindennapokba. (Lévén mindent felforgattak ezek az amerikaiak, és csak manapság ébrednek fel, hogy a természet mennyire fontos.) A Golden gate híd, mely innen már mindenhonnan teljes pompájával látható volt, épp egy ilyen crissy filedsi bucka mögött nyújtózik San Franciscóból Marin City irányába. (Nagy kár, hogy viszonylag felhős nap volt - de legalább nem esett az eső.)

A visszaúton részben más irányt választottam, mivel már Marine városrész elém tárulkoztakor egy hihetetlen építményt vettem észre a távolban. Mint utóbb kiderült, egy szépművészeti múzeum hatalmas kupolájáról volt szó. Nem is nagyon lehet egyetlen fotóba belesűríteni mindazt, amit ott felépített valaha egy (feltehetőleg) nagy álmodozó, a mellékelt fotó valószínűleg azért mégiscsak visszaad valamit abból a monumentalitásból, nyugalomból és szépségből, ami jellemzi ezt a helyet (ahol épp egy "just married" házaspár fotózkodott - teljesen meg tudom őket érteni). Egyébként a mellékelt fotón látható épület kupoláját láttam a távolból.

S bár a péntekről már rengeteget szóltam eddig, érdemes röviden azt is elmondanom, hogy az esős reggellel induló, majd a konferencia-előadásommal folytatódó szombaton volt szerencsém egy tavaly - New Yorkban - megismert fiatalemberrel, Mattel is találkoznom. Sétáltunk egy kellemeset Noe Valley városrészben, egy zöld parkból szemléltük San Francisco belvárosát, majd leültünk egy étteremben beszélgetni. A találkozó végére odaért a felesége és az alig három hónapos kisbabájuk. Kellemes, kikapcsoló délutáni/esti program volt a kimerítő szakmai feladatok után.

Folytatás pedig vasárnap az Alcatrazzal, illetve hétfőn a Stanford Egyetem kampuszának, illetve az USA egyik vezető IP professzorának a meglátogatásával!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése