Nyári gyerekek a Balaton parton...

S ha nem is a Dunakanyarban hajtottuk a Keszeget, de a siófoki Aranyparton süttettük a hasunkat a "kibővített" Mezei család szokásos - ám ezúttal kissé rövidke - nyaralása keretében.

Most már sok évre visszamenőleg nyaranta felkerekedik a kis család, és elkirándul az ország egy-egy szép helyére. Volt már Visegrád, Telkibánya, Kóspallag, most pedig Siófok volt a soron, és persze a Balaton, amelyet kis keresztlányom először láthatott. No, bele is kóstolt rendesen, szó szerint is értve azt. A csobbanás ugyanis nem volt elég, itt a repülés volt a beugró szint. Mint a mellékelt, vízálló fényképezővel viszonylag jól sikerült kép is igazolja (szerencsére egy vízcsepp épp engem takart ki nagyjából), olyan csobbanások voltak itt, amelyet még az épp a nyaralás ideje alatt záródó vizes világbajnokságon se látott a közönség.

Persze a Balaton nem csak a víz miatt csodás, igaz, az idő legjavát a parton töltöttük. Mégis, nem lehet elmenni szó nélkül a méregdrága, de nagyon finom - évek óta nem ettem! - hekk vagy épp az ennél is sokkolóbb árú, de legalább ugyancsak jól sikerült lángos mellett. Az Aranypart azonban ezeken felül is sok érdekességgel szolgált. Ha felülni nem is sikerült a naplementében fényesen villódzó óriáskerékre, a látványa, és az esti, parti séták maradandó emléket képviselnek. A fagylaltról nem is beszélve, amelyet az egyébként ugyancsak kiváló szegedi cukrászdák is megirigyelhetnének. A hangulatot az egyik este a fekvési időt kijelölő áramszünet sem ronthatta el, ugyanakkor igenis emelte a lelkesedést Hosszú Katinka vasárnapi világbajnoki címe 400 méter vegyes úszásban.

Klasszikus általános iskolai fogalmazásból nyert fordulattal élve zárom azonban a gondolataimat: kár, hogy csak három napig tartott a kirándulás, maradtam volna még.

(Igaz, ami ez után, augusztus második felében jön, az se lesz rossz.)